1978. évi IV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

Visszaélés csekkel

313. §

A bűncselekmény törvényi tényállása a Btk. hatálybalépése óta a büntetés nemének és mértékének kivételével változatlan. A hatályos büntetést az 1994. évi IX. törvény 24. §-a határozta meg 1994. május 15. napjával.

1. A bűncselekmény jogi tárgya a pénzforgalom biztonságához fűződő érdek, elkövetési tárgya a fedezetlen csekk.

A csekkre vonatkozó szabályokat az 1965. évi 2. sz. törvényerejű rendelet és a 10/1974. (IX. 25.) IM rendelettel módosított, a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet szabályozza.

A csekk olyan értékpapír, amely alapvetően készpénzkímélő fizetésre szolgál azáltal, hogy utasítást tartalmaz a kibocsátó részéről, hogy a bank amelynél követelése van, meghatározott összeget fizessen ki.

A csekk érvényességi feltétele, hogy

a) a "csekk" elnevezés legyen benne az okirat szövegében, mégpedig az okirat kiállításának nyelvén,

b) határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás legyen,

c) a fizetésre kötelezett nevének és a címzettnek a megjelölésével,

d) a fizetési hely megjelölésével,

e) a kiállítás napjának és helyének megjelölésével,

f) a kibocsátó aláírásával.

Amennyiben bármelyik kellék hiányzik az okiratról, úgy az nem felel meg a csekk formai követelményeinek, így a bűncselekmény tárgya sem lehet, mert nem csekk, hanem utalvány.

A csekk és az elszámolási utalvány nem szinonim fogalmak. Fedezetlen elszámolási utalvány kibocsátása esetén a csekkel való visszaélés vétsége nem valósul meg (FBK 1994/12., FBK 1995/81.).

Az elszámolási utalvány ugyanis hiába tölt be a csekkhez hasonló funkciót, nem csekk még akkor sem, ha gyakorlatilag így nevezik el, nem ruházható át, készpénzfizetés teljesítésére nem alkalmas ("crossed"-csekk). Az okiraton rajta kell szerepelnie a "csekk" megnevezésnek, mert ellenkező esetben elkövetési tárgy hiányában a csekkel való visszaélés sem valósulhat meg.

A csekk címzettje általában olyan pénzintézet, jellemzően bank, amelynél a kibocsátó kötelezettnek érvényes követelése van.

A csekk lehet bemutatóra szóló, névre szóló vagy forgatható.

A csekk akkor szól bemutatóra, ha ezzel kapcsolatos záradék van rajta, vagy a kedvezményezett nincs megjelölve. Névre szól ha negatív rendeltetési záradékot tartalmaz, minden más esetben forgatható.

A bank a nála követeléssel rendelkező ügyfelének csekkfüzetet ad, ezáltal felhatalmazza, hogy követeléséről csekk útján rendelkezzen.

A csekkjogviszonynak három szereplője van: a kibocsátó, a címzett és a kedvezményezett.

A csekkbirtokos, a csekkjogviszony jogosultja nincs feltétlenül megnevezve, mert a bemutatóra szóló csekk esetében ez teljesen szükségtelen.

A forgatható csekk teljes vagy üres forgatmánnyal ruházható át, amelynek során a forgatmányosra száll át a csekkből eredő valamennyi jog. A bemutatóra szóló csekk birtokosa a csekkjogviszony jogosultja.

A csekk kibocsátója a kötelezett, aki felelős a fizetésért. A fizetési kötelezettség kizárását "nem írottnak" kell tekinteni.

A csekket bemutatáskor nyomban ki kell fizetni, ezzel ellentétes kikötést ugyancsak "nem írottnak" kell tekinteni.

A csekk bemutatási határideje attól függ, hogy hol kell kifizetni. Ha ugyanabban az országban kell kifizetni 8 nap, ha ugyanazon földrészen, valamely külföldi országban, akkor 20 nap, míg ha más földrészen, akkor 70 nap a bemutatási határidő.

A csekk kifizetése nem közvetlenül a csekken alapszik. Amennyiben a csekket nem fizetik ki, úgy a csekkbirtokos a kibocsátóval, átruházókkal és a többi kötelezettel szemben érvényesítheti igényét, de a nemfizetésről az előtte lévő átruházót négy munkanapon belül értesíteni kell, aki és a többi átruházó az előtte levőt két munkanapon belül értesíti egészen a kibocsátóig.

A csekk-kötelezettek a csekkbirtokossal szemben egyetemlegesen felelnek, vagyis akár egyenként, akár együttesen, sorrendre tekintet nélkül perelhetők és helytállni kötelesek.

A csekkbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet, amely a bemutatásra nyitva álló határidő lejártától számított hat hónap alatt évül el.

A megtérítési kereset a csekkösszeg behajtásának egyetlen módja a csekkjogviszony alapján.

Fedezetlen a csekk, ha a kibocsátónak a címzett pénzintézetnél egyáltalán nincs bankszámla-szerződése vagy van, de nincs érvényes számlakövetelése és ilyen a csekk bemutatásáig nem is várható.

A bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a csekk csak átmenetileg, időlegesen fedezetlen.

2. Elkövetési magatartás: a csekk kibocsátása vagy forgalomba hozatala.

A kibocsátás nem azonos a kiállítással. A kibocsátás gyakorlatilag a csekkel való fizetést jelenti. A csekk kiállítása gyakorlatilag előkészületi magatartásnak tekinthető, amely nem büntethető. A forgalomba hozatal viszont a más által már kiállított csekk továbbadását jelenti, amely tartalmilag ugyancsak csekkel való fizetést jelent. Nyilvánvaló, hogy a csekk kibocsátása és a csekk forgalomba hozatala egymást kizárja az elkövetői oldalon.

3. A bűncselekmény alanya elvileg bárki lehet, aki csekk kibocsátására jogosult, illetve akihez a csekk bármilyen jogcímen került.

A forgalomba hozatal esetében azonban a csekk jogosulatlan megszerzése önállóan is megvalósíthat bűncselekményt.

4. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, a motívum közömbös, célzatot pedig a törvény nem fogalmazott meg, így az eshetőleges szándék is elegendő a bűnösség megállapításához.

Az elkövetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az általa kibocsátott vagy forgalomba hozott csekk nem rendelkezik fedezettel, annak alapján a címzett pénzintézet nem fog teljesíteni.

A törvényi tényállás eredményt nem fogalmaz meg, így a bűncselekmény a csekk kibocsátásával vagy forgalomba hozatalával befejezett.

Kísérletet valósít meg a kibocsátás vagy forgalomba hozatal megkezdése, ami gyakorlatilag a csekk felajánlásával, elfogadtatásával azonos.

5. A bűncselekmény rendbelisége a kibocsátott illetve forgalomba hozott csekkek számához igazodik. Ugyanazon csekk kibocsátása és forgalomba hozatala ugyanazon elkövető részéről egyidejűleg kizárt.

Az azonos csekkszerződéssel érintett több csekk rövid időn belül történő kibocsátása a folytatólagosság törvényi egységében értékelendő magatartás.

A csekkel való visszaélés alapvetően csalás-szerű magatartás, mivel a kibocsátó vagy forgalomba hozó elkövető megtéveszti a rendelvényest a csekk fizetőképességét illetően. Nyilvánvaló az is, hogy az esetek többségében a csekk elfogadójánál kár is keletkezik.

Ennek ellenére a csalástól az határolja el, hogy a fedezetlen csekk kibocsátójának volt-e vagy van-e jogtalan haszonszerzési célzata. Kétségtelen az is, hogy a fedezetlen csekk kibocsátója likviditási gondjait igyekszik megoldani megtévesztő magatartással, ez azonban még nem elégséges a jogtalan haszonszerzés megállapításához.

A bírói gyakorlat a fizetésképtelenség alapján határolja el a csekkel visszaélést a csalástól. Ezek szerint, ha az elkövető a csekk kibocsátásakor tisztában van azzal, hogy a fedezethiány végleges, fizetésképtelensége tartós, csalást kell megállapítani.

Egy konkrét ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy nem csekkel való visszaélés, hanem csalás annak az elkövetőnek a cselekménye, aki érvényes számlakövetelés hiányában, sőt felbontott bankszámlaszerződés, ennek következtében a végleges fizetésképtelenség tudatában a fedezetlen csekk kiállításával és kibocsátásával a kifizetőhelyet megtévesztette jogtalan haszonszerzés végett és kárt okozott (BH1989. 9.).

Más a helyzet akkor, ha a fedezetlen csekk kibocsátója csupán átmenetileg, időlegesen fizetésképtelen és magatartásával mindössze haladékhoz akar jutni.

A cselekmény szubszidiárius volta azt jelenti, hogy megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha súlyosabb bűncselekmény - az előzőekben kifejtettek szerint jellemzően csalás - nem állapítható meg.

A csalás és a csekkel való visszaélés akkor állapítható meg alaki halmazatban, ha büntetési tételük azonos, mivel ilyenkor a csekkel visszaélés a csalás eszközcselekménye.

A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám):

Btk. 313. § - csekkel visszaélés vétsége.

BH1995. 81. A fedezetlen elszámolási utalvány kibocsátása esetén a csekkel való visszaélés vétsége nem valósul meg [Btk. 313. §, Be. 214. § (3) bek. a) pont I. fordulat].

BH1991. 2. Magánvádas ügyben tett feljelentés visszavonása esetén nincs mód arra, hogy utóbb az ügyész a feljelentés tárgyául szolgált ugyanazon cselekmény miatt vádat emeljen [Btk 31. § (6) bek., Be 313. § (2) bek., 319. § (1) bek. b) pont]].

FBK 1994/12. A csekk és az elszámolási utalvány nem szinonim fogalmak. Fedezetlen elszámolási utalvány kibocsátása esetén a csekkel való visszaélés vétsége nem valósul meg [Btk. 313. §, Be. 214. § (3) bek. a) pont I. fordulat]

Váltóhamisítás

313/A. §

A bűncselekmény címét és szövegét az 1994. évi IX. törvény 25. §-a iktatta a Btk.-ba 1994. augusztus 15. napjával.

A bűncselekmény törvényi megfogalmazását a monetáris politika alapvető megváltozása, a váltó, mint hiteleszköz reneszánsza indokolta. 1985. január 1-jével ugyanis megszűnt a pénzintézetek hitelezési monopóliuma és egyre inkább előtérbe került a kereskedelmi hitelezés.

1. A bűncselekmény jogi tárgya a pénz és hitelforgalom rendje, elkövetési tárgya pedig a hamis vagy meghamisított váltó.

a) A váltó szigorú forgalmi szabályok alá eső értékpapír, amelynek szabályait a Genfben 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmény kihirdetéséről szóló 1965. évi 1. törvényerejű rendelet, valamint a 4/1985. (IV. 13.) IM rendelettel módosított 1/1965. (I. 24.) IM rendelet tartalmazza.

A váltó a törvénynél fogva forgatható értékpapír, amely meghatározott pénzösszeg fizetésére irányul és jogcímmentes pénztartozást, illetve pénzkövetelést testesít meg. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a váltószigor, amely azt jelenti, hogy a váltó, függetlenül az alapjogviszonytól, önmagában képes a váltókövetelést megalapozni, így az alapügylet adósa a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben még kifogást sem érvényesíthet.

A váltókibocsátó nyilatkozatának függvényében megkülönböztetünk idegen és saját váltót.

Az idegen váltó felszólítást tartalmaz a címzettnek, hogy meghatározott összeget, meghatározott helyen és időben valakinek vagy annak rendeletére fizessen ki, vagyis a kibocsátó más fizetését ígéri egy harmadik személynek.

Az idegen váltó szigorú alakszerűségi feltételekhez kötött, érvényességéhez tartalmaznia kell

a) a váltó elnevezését a váltóokirat szövegében az okirat kiállításának nyelvén,

b) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást,

c) a fizetésre kötelezett (címzett) nevének megjelölését,

d) az esedékesség megjelölését,

e) a fizetési hely megjelölését,

f) annak a nevét akinek részére vagy rendeletére fizetést kell teljesíteni (rendelvényes),

g) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését (keltezését),

h) és a kibocsátó aláírását.

A d), e) és g) pontokban írtak kivételével bármely kellék hiánya azt eredményezi, hogy a váltó nem váltó, az okiratot utalványként kell kezelni. Az esedékesség, a fizetési hely és a keltezés hiánya önmagában nem eredményezi a váltó érvénytelenségét, ugyanis esedékesség hiányában úgy kell tekinteni, mint a megtekintésre szóló váltót. Fizetési hely hiányában a címzett neve mellett feltüntetett hely a teljesítés helye. Végül keltezés hiányában úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett levő helyen állították volna ki.

A váltókövetelés átruházása forgatmány útján történik. A váltó átruházható a címzettre, a kibocsátóra, más kötelezettre, aki a váltót tovább átruházhatja. Az átruházás csak feltétlen lehet, így a részleges átruházás semmis.

A forgatmány történhet teljes forgatmány útján, amikor az átruházó megjelöli a kedvezményezettet és üres forgatmánnyal, amikor az átruházó a kedvezményezettet nem jelöli meg.

Az a váltóbirtokos, aki üres forgatmány útján jut a váltóhoz, üresen tovább ruházhatja, vagy a kedvezményezett üresen hagyott helyére beírhatja saját nevét, vagy más személy nevét.

A váltóátruházó felel a váltó elfogadásáért és kifizetéséért.

A váltóátruházás megtiltható azzal, hogy akár a váltó-kibocsátó, akár a váltóforgató rávezeti a váltóra, hogy "nem rendeletére". Az ilyen váltó birtokosa már nem képes a váltóból eredő valamennyi jogot átruházni, így gyakorlatilag már nem váltót ad tovább, hanem egy követelésről szóló közönséges okiratot.

A váltókövetelés érvényesítésének van rendes módja, a váltó kifizetése és van rendkívüli módja, ez a visszkereset és a közbenjárás.

A váltóbirtokos a váltót a címzettnek elfogadás végett bemutathatja, azonban a kibocsátó az elfogadás végett történő bemutatást kikötheti vagy megtilthatja.

Az elfogadás végett való bemutatástól különbözik a fizetés végett való bemutatás, amelyre az esedékességtől számított egy éven belül bármikor lehetősége van a váltóbirtokosnak.

Jelenleg leggyakoribbak a pénzintézetekre telepített váltók, amelyeknél az elszámolás a váltóadós és váltóbirtokos bankszámlái között történik meg, amennyiben mindkét félnek inkasszóképes bankszámlája van.

Ebben az esetben a váltóbirtokos azonnal beszedési megbízást állít ki és azt eljuttatja a számláját vezető bankhoz.

A váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói és kezesei a váltóbirtokossal szemben egyetemlegesen kötelezettek [Ptk. 337. § (1)].

Amennyiben a váltóbirtokosnak a lejárat előtt pénzre van szüksége, úgy lehetősége van a váltó leszámítolására, amely nem más, mint a váltó eladása a banknak.

b) A bűncselekmény elkövetési tárgya kizárólag a hamis vagy hamisított váltó.

A kellékhiányosan kiállított váltó ez okból nem hamis és az üres váltó sem hamisított, mivel a váltónak az érvényesítésekor kell valamennyi, az érvényességhez szükséges kellékkel rendelkezni.

A váltótöbbszörözés esetén a váltó másolatok is tárgyai lehetnek a váltóhamisításnak, mivel azok is bármikor megszüntetik a váltókötelezettséget leszámítolás esetén.

Hamis viszont a váltó, ha nem a kibocsátó rendelkezését tartalmazza annak ellenére, hogy alaki és tartalmi szempontból esetleg megfelel a jogszabályi előírásoknak.

A hamis váltó már eredendően hamis, vagyis már a kiállításkor a valódi látszatát kelti. A leggyakoribb elkövetési mód, amikor az elkövető más nevében olyan váltót állít elő, amelyben ő szerepel rendelvényesként, amelynek következtében lehetősége van forgatni vagy fizetésre bemutatni.

A hamisított váltó eredendően megfelelt a jogszabályi előírásoknak, ám utóbb az elkövető bizonyos adatokat úgy változtat meg, hogy azt nem egyezteti előzetesen a váltóhoz kapcsolódó felekkel. Az utólagos megváltoztatás történhet bizonyos adatok törlésével, hozzáírásával vagy bármilyen beavatkozással, amelynek eredményeként a váltó már nem az eredeti váltójogviszonyt testesíti meg.

A beavatkozásnak mindenképpen a felek tudta és beleegyezése nélkül kell történnie, mivel egyébként közös megegyezés alapján széles körben van lehetőség a váltó adatainak megváltoztatására, kijavítására.

A hamisítás ténye és jellege mindig a konkrét váltójogviszony ismeretében vizsgálandó.

2. Elkövetési magatartás a hamis vagy meghamisított váltó forgalomba hozatala.

A forgalomba hozatalon elsősorban a váltó kibocsátását vagy forgatását, forgatmány útján történő átruházását kell érteni, de ebbe a körbe tartozik minden olyan váltóművelet, amely váltójogviszony keletkeztetésére, módosítására alkalmas, vagyis a bemutatás elfogadása vagy fizetés végett, illetve a leszámítolás. A váltó forgalomba hozatala során a váltó úgy kerül ki az elkövető birtokából, hogy más birtokába kerül.

A forgalomba hozatal szempontjából közömbös, hogy a váltót ki hamisította meg, a lényeg az, hogy a forgalomba hozatal során az elkövető a hamis jelleggel tisztában legyen. Közömbös az is, hogy a hamis vagy meghamisított váltó hogyan került a forgalomba hozó birtokába és, hogy a hamisításról mikor, a forgalomba kerülés előtt, vagy azt követően szerzett tudomást.

3. A bűncselekmény alanya bárki lehet, mivel a váltó kibocsátása után bárki bekapcsolódhat a forgalmazás folyamatába rendelvényesként és ő maga is tovább forgathatja, fizetésre vagy elfogadásra bemutathatja, illetve leszámítolhatja.

4. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el és elvileg az eshetőleges szándék is elegendő a bűnösség megállapításához.

Az elkövetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az általa forgalomba hozott okirat váltó és hamis.

A törvényi tényállás eredményt nem fogalmaz meg, így a bűncselekmény kár vagy hátrány bekövetkeztétől függetlenül a forgalomba hozatallal, a birtokállapot megváltoztatásával befejezett.

Kísérlet állapítandó meg, ha az elkövető a forgalomba hozatalt megkezdte, de nem fejezte be. A hamis váltó elkészítése, vagy a váltó meghamisítása egyéb a forgalomba hozatalt célzó magatartás hiányában csupán büntetlen előkészülete a váltóhamisításnak.

5. A bűncselekmény rendbelisége a forgalomba hozott hamis váltók számához igazodik, mivel minden egyes váltó önálló váltójogviszonyt létesít, illetve testesít meg. A rendbeliség szempontjából a hamisítások számának nincs jelentősége, így ugyanazon váltó többszöri meghamisítása sem létesít folytatólagosságot.

Az azonos váltójogviszonyon belül ugyanazon váltó kibocsátása, átruházása majd leszámítolása a folytatólagosság törvényi egységében értékelendő.

A váltóhamisítás szubszidiárius, ami azt jelenti, hogy csak akkor állapítható meg, ha a magatartás egyébként nem merítette ki valamely súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény törvényi tényállását.

A bűncselekmény jellegéből következően, ha a cselekmény elkövetését jogtalan haszonszerzés motiválta és kárt okozott, a csalás bűntette mellett a váltóhamisítás nem állapítható meg.

Amennyiben a váltó nem felel meg a jogszabályban írt alaki követelményeknek, úgy az nem váltó, hanem tartozásról szóló okirat, így a hamis okirat forgalomba hozatala nem váltóhamisításnak, hanem magánokirat hamisításnak minősül.

A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám):

Btk. 313/A. § - váltóhamisítás vétsége.

1952. évi III. törvény

a polgári perrendtartásról

38. § A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható.

A váltójogi szabályokat az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi váltójogi egyezmény (Genf, 1930. június 7.) tartalmazza.

a) A bírói határidő tartamát a Pp. 104. §-ának (1) bekezdésében írt keretek között lehet csak meghatározni. Azt - e korlátok betartásával - akként kell kitűzni, hogy a kívánt percselekmény elvégzésére reális lehetőséget adjon. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az 1996. 334. számú eseti döntésében rámutatott arra is, hogy váltó ügyekben az un. bírói határidőket - a követelés privilegizált jellege folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl a fél részéről az intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. Hasonlóan kell értelmezni a határidő engedélyezésének szabályait az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre teendő észrevételek körében is. Helyesnek tűnik tehát követni ezt az álláspontot minden olyan esetben, amikor az ügy soronkívüli elbírálásáról jogszabály rendelkezik. Így például a szülői felügyelet megszüntetése [Pp. 302. § (2)] vagy a sajtó-helyreigazítás [Pp. 334. § (2)] iránti ügyekben, illetve akkor, ha arra a törvény más módon utal (pl. munkaviszonyból származó, gyermektartásra, apaság megállapítására irányuló jogvitákban [Pp. 126. § (1)].

A tárgyalás kitűzése

125. § (1) A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről, mely határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. § értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett megidézi. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére (124. §), a tárgyalás kitűzésére előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.

(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.

(3) A tárgyalást - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével - úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen, kivéve, ha a törvény a határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. A tárgyalási határnap azonban ebben az esetben sem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A tárgyalási időpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a fél részére a tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni és a kézbesítéshez szükséges idő a tárgyalás határidőn belüli megtartását nem teszi lehetővé.

(4) Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni.

(5) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyre is kitűzhető.

Kivételt képez e szabály alól - a váltóperekre eltérően rendelkező (4) bekezdésen túl - az az eset, amikor az idézést külföldre kell kézbesíteni. A nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 8001/1995. (IK 8.) IM tájékoztató 27. pontja rendelkezik a külföldi kézbesítés lebonyolításához előreláthatólag szükség idő mértékéről, mégpedig a gyakorlatban szerzett tapasztalok alapján. Ez az időtartam a külföldi bírósággal való közvetlen érintkezés esetén 3 hónap; postai kézbesítés esetén 4 hónap; az Igazságügyi minisztériumon keresztül történő kézbesítés esetén 5, 6 illetve 9 hónap attól függően, hogy a megküldésre közvetlenül, vagy diplomáciai úton kerül-e sor, illetve hogy ez utóbbi esetben európai vagy azon kívüli országba történik-e a megküldés. A jogsegélyegyezmények egyes esetekben a kézbesítendő irat fordításának csatolását is megkövetelik, ezért ilyenkor a fordítás várható időtartamát is számításba kell venni. A fenti rendelkezésekből kitűnően a külföldi bírósággal közvetlen érintkezés útján történő külföldi kézbesítés esetére a kivételes szabály nem vonatkozik, hiszen ekkor a négy hónapos időtartam betartható.

- a folytatólagos tárgyalást a bíróságnak az elhalasztott tárgyalástól számított négy hónapon belüli határnapra,

- a másodfokú eljárásban pedig a tárgyalást az iratok beérkezésétől számított 4 hónapon belüli időpont meghatározásával kell kitűzni.

A tárgyalás időpontjának kitűzésekor a bíróságnak figyelembe kell vennie a tárgyalási időköz törvényi határidejének biztosítását is. A (2) bekezdésben szabályozott tárgyalási időköz az első tárgyalásra szóló idézésnek és keresetlevélnek az alperes részére történt tényleges kézbesítése és a tárgyalás napja közötti időtartam, melynek célja annak biztosítása, hogy az alperes a tárgyalásra felkészülhessen. A tárgyalási időköz a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben - a külön nevesített pertípusok kivételével - 15 nap. 8 napos törvényi tárgyalási időköz érvényesül a munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, az apaság megállapítására, és a gazdasági társaság tagjának kizárására irányuló perekben. Váltóperben a tárgyalási időköz 3 nap.

A § (4) bekezdése a 2000. január 1. napján folyamatban lévő perekben továbbra is alkalmazandó Pp. 124. § (3) bekezdésével azonosan a váltóperekben a bíróság soronkívüli eljárását, és az első tárgyalás időpontjának a keresetlevél beérkezését követő nyolc napon belüli kitűzését kötelezően írja elő.

- A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított - névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per tárgyalása felfüggesztésének alapjául, még a váltóhamisítás címén indult büntetőeljárás sem szolgálhat (BH1995. 232.).

- A volt tulajdonos leszármazója, vagy túlélő házastársa nem az öröklési jog szabályai szerint jogosult a kárpótlásra, így a kötelesrész iránti per felfüggesztése nem indokolt a kárpótlási igény elbírálásáig (BH1993. 435.).

- Természetbeni megosztás esetén, még az ítélethozatal előtt gondoskodni kell arról, hogy a bíróság rendelkezésére álljon a megosztáshoz jogerős államigazgatási engedély és az ingatlan-nyilvántartási foganatosításra alkalmas vázrajz. Ezek beszerzése végett a per tárgyalásának a felfüggesztése mellett, a feleknek megfelelő határidőt kell szabni [Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalás d)].

- Az eladóval szemben érvényesített árleszállítási igény elbírálásának nem előkérdése a kivitelező, a beruházó és a tervező ellen a javítási egyenérték összegének megállapítása érdekében folyamatban lévő peres eljárás mikénti elbírálása (BH1996. 101.).

- A váltóadós és a váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló per nem függeszthető fel olyan, a felek között folyamatban lévő másik per miatt, amely nem az alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi a váltókövetelés teljes megszűnését (BH1992. 342.).

Teljesítési határidő

(4) Birtokperben a birtokállapot helyreállítására, illetőleg a birtoklás zavarásának megszüntetésére az alperest a felperes kérelmére azonnali hatállyal kell kötelezni. Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani.

Kötelezően alkalmazandó teljesítési határidőről rendelkezik a törvény a váltóperben [Pp. 217. § (4), BH1993. 569.], valamint azokban az esetekben, amikor a bíróság az anyagi jog szabályai szerint még le nem járt szolgáltatásra kötelezi a pervesztes felet. Ez utóbbi esetben a teljesítés határideje a lejárat napjával azonos, pontos időpont és nem időtartam [Pp. 217. § (4), (6) - 2001. szeptember 1-jétől (7)].

234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.

317. § A bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül, legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül bocsátja ki. A fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell:

d) azt a meghagyást, hogy a kötelezett a követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt tegyen eleget és az összegszerűen meghatározott eljárási költségeket is fizesse meg;

319. § (1) A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik.

1959. évi IV. törvény

a Polgári Törvénykönyvről

1825 és 1867 között lényeges törvények keletkeztek (például az 1840. évi XV. törvény a váltóról, az 1840. évi XVIII. törvény a közkereseti társaságról és részvénytársaságról, az 1840. évi XXI. törvény a jelzálogjogról stb.), majd 1853. május 1-jétől életbe lépett Magyarországon is az Osztrák Polgári Törvénykönyv (OPTK). 1867-től kezdve az első világháborúig az osztrák jog hatása érvényesült, de az OPTK mellett jelentős szerepe volt a német tételes jognak is. Kiemelkedő szerepet töltött be továbbá a német jog mintájára készült 1875. évi XXXVII. törvény - a kereskedelmi törvény.

A jognyilatkozatok - eltérő rendelkezés hiányában - személyesen és képviselő útján egyaránt megtehetők. Így például váltó átruházására, leszámítolására, az abban szereplő jogosultságok érvényesítésére nemcsak személyesen, de képviselő közreműködésével is sor kerülhet (BH1994. 148; BH1993. 181.). Néhány esetben azonban a jogszabály a nyilatkozat jogszerűségét csak személyes eljárás esetében ismeri el, így a végrendelet vagy a házasságkötésre vonatkozó akarat-kijelentés megtételénél. A Ptk. 85. § (1) bekezdése - csekély törvényi kivételtől eltekintve - a személyhez fűződő jogok érvényesítését köti a jogában megsértett személyes nyilatkozattételéhez. E körben azonban - az előbbi példáktól eltérően - képviseltnek természetesen van helye.

A bankgarancia és a váltókezesség elhatárolása:

A bankgarancia és a váltókezesség elhatárolását tartalmazza a BH1995. 117. jogeset. Amennyiben a "garanciát vállalok" kifejezést a váltóra vezetik rá - a szavak általánosan elfogadott értelme szerint - az csak úgy értelmezhető, hogy a garanciavállaló helyt kívánt állni a váltó kifizetéséért. A váltóra rávezetett garanciavállalási nyilatkozat váltójogviszonyt hoz létre a váltó alanyai között. Míg a kezesség a váltó kifizetéséért személyes biztosítékot jelent, addig a garancia szó jótállást, valaminek a szavatolását, illetve biztosíték nyújtását jelenti. Nincs jogi akadálya annak, hogy a váltókezességet a kezes meghatározott időtartamra vállalja, tehát ez a körülmény sem alapozza meg, hogy a megállapodást bankgaranciának kellene minősíteni.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozások esetén a törvény szigorú szabályokat tartalmaz a biztosítékokkal kapcsolatban. Így a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetve biztosítékok meglétéről, azok valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni. A hitelintézet nem fogadhat el olyan biztosítékot, amelyet:

- az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve a jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat;

- a jelzálogjog esetén a biztosíték értékének 70%-át meghaladó mértékben már lekötöttek.

A hitelintézet nem fogadhatja el fedezetként:

- a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt;

- a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt;

- a hitelintézet vagy a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság részvényét;

- olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, illetve, amelyikben az adósnak befolyásoló részesedése van. [1996. évi CXII. törvény 78. § (1)-(3)].

A váltóbirtokos jogosult akár egyenként, akár együttesen fellépni a váltókötelezettekkel szemben és ennek során nem kell figyelembe vennie a kötelezettség vállalások sorrendjét. A váltókötelezettek tehát nem élhetnek olyan jellegű sortartási kifogással, hogy a váltóbirtokosnak a követelését elsődlegesen a zálogkötelezettel szemben kellene érvényesítenie (BH1994. 43.).

- a váltó, a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 19. § (1) bekezdése szerint, ha a váltó átruházás e megjegyzést tartalmazza: "értéke biztosítékul", "értéke zálogul" vagy pedig az elzálogosításra utaló bármely más megjegyzést, a váltóbirtokos a váltóból eredő minden jogot gyakorolhat ugyan, de váltó átruházásának csak olyan hatálya van, mint a meghatalmazási váltóátruházásnak.

- a csekk, a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 23. § (1) bekezdése szerint, ha a csekkátruházás e szavakat tartalmazza: "beszedésre érvényes", "behajtás végett", "meghatalmazásul", vagy pedig az egyszerű meghatalmazásra utaló más megjegyzést, a csekk-birtokos a csekkből eredő minden jogot gyakorolhat ugyan, de a csekket csak ilyen meghatalmazási csekkátruházással ruházhatja át.

3. váltókezesség és a bankgarancia:

A váltókezesség és a bankgarancia elhatárolására vonatkozó szempontokat tartalmazza a BH1995. 117. jogeset. Váltókezességet nemcsak "kezességet vállalok" kifejezéssel, hanem más, azonos értelmű kifejezéssel, így például "garanciát vállalok" kifejezéssel is lehet vállalni, amennyiben azt a váltóra rávezetik és a nyilatkozatot a kezes aláírja. A váltókezesség járulékos jellegű, míg a bankgarancia nem járulékos jellegű biztosíték (BH1991. 82.; BH1992. 41.; BH1994. 98.; BH1995. 117.).

4. kezesség és váltókezesség:

Váltókezesség akkor jön létre, ha a kezes a kezességvállalást a váltóra vagy annak toldatára írja. Amennyiben a kezesség vállalása a váltón nem szerepel és toldat sincs csatolva, ami a kezességvállalást tartalmazná, váltókezesség nem jön létre. Ha a kezes a jogosulttal a Ptk. 272. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő szerződést köt, de az nincs a váltóra vagy annak toldalékára vezetve, kezességi szerződés jön létre, nem pedig váltókezesség.

A váltókezesség részletes szabályait az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 31-32. §-ai tartalmazzák. Ezek az alábbiak:

A váltókezességet a váltóra vagy a toldatra kell írni. A váltókezességet kifejezik ezek a szavak: "kezességet vállalok", vagy más azonos értelmű kifejezés; a nyilatkozatot a kezesnek alá kell írnia. A váltó előlapjára írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, kivéve a címzett és a kibocsátó aláírását. A váltókezességi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a személyt, akiért a kezességet vállalták. Ennek hiányában a kezességet úgy kell tekinteni, hogy azt a kibocsátóért vállalták.

A váltókezes kötelessége ugyanolyan mint azé, aki a kezességet vállalta. Kötelezettség vállalása akkor is érvényes, ha a kötelezettség - amelyért kezességet vállalt - semmis, kivéve, ha ez a semmisség alaki hibából ered. Ha a váltókezes a váltót kifizeti, a váltóból eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a kezességet vállalta, valamint azokkal szemben, akik az utóbbi iránt a váltó alapján kötelezettek.

A csekk-kezesség részletes szabályait a 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 25-27. §-ai tartalmazzák. E szabályok szerint:

A csekk összegének kifizetését - egészben vagy részben - csekk-kezességgel lehet biztosítani. Ezt a biztosítékot - a címzett kivételével - harmadik személy vagy a csekk egyik aláírója is nyújthatja. A csekk-kezességet a csekkre vagy a toldatra kell írni. A csekk-kezességet kifejezik ezek a szavak: "kezességet vállalok", vagy más, azonos értelmű kifejezés, a nyilatkozatot a kezesnek alá kell írnia. A csekk előlapjára írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, kivéve a kibocsátó aláírását. A csekk-kezességi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a személyt, akiért a kezességet vállalták. Ennek hiányában a kezességet úgy kell tekinteni, hogy azt a kibocsátóért vállalták. A csekk-kezes kötelezettsége ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. Kötelezettség vállalása akkor is érvényes, ha a kötelezettség - amelyért a kezességet vállalta - semmis, kivéve, ha ez a semmisség alaki hibából ered. Ha a csekk-kezes a csekket kifizeti, a csekkből eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a kezességet vállalta, valamint azokkal szemben, akik az utóbbi iránt a csekk alapján kötelezettek.

A kezesség a kezes és a jogosult között ingyenes szerződés. A gazdasági életben azonban előfordul, hogy a kezes a kötelezettől díjazást kap a kezesség elvállalásáért. Ilyen például a bankkezesség (Ptk. 522. §).

275. § Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek.

Előfordulhat, hogy ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet. A jogszabályhely rendezi, hogy ilyen esetben a kezesek helytállási kötelezettsége hogyan alakul. Kógens rendelkezés hiányában a felek szabadon állapodhatnak meg abban, hogy ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállnak kezességet, ki milyen mértékben és milyen sorrendben felel. A felek megállapodásának hiányában a kezesek helytállási kötelezettsége akkor egyetemleges, ha többes kezességvállalás egyidejűleg történt, illetve egymásra tekintettel vállalták a kezességet. Amennyiben a kezességvállalás más-más időpontban történik és a kezesek egymásra való tekintet nélkül vállalnak kezességet, abban az esetben a kezességvállalás sorrendjében felelnek.

A kezesek egyetemleges helytállási kötelezettsége azt jelenti, hogy a jogosult bármelyiküktől vagy akár egyidejűleg valamennyiüktől követelheti a teljes tartozást [Ptk. 334. § (2)].

Ha a saját váltó kiállítójával szemben többen vállalnak váltókezességet és az egyikük a váltótartozást a kiállító helyett kiegyenlíti, a többi kezessel szemben csak a Ptk. általános szabályai szerint léphet fel. A többi kezes váltóadósnak nem tekinthető, a kifizetett váltóból eredő jogokat (kifogásokat) velük szemben a tartozást kifizető kezestárs nem érvényesítheti (BH1993. 183.).

A szerződés megszűnésének lehetséges eszközeként az újítást (novatio) is meg kell említeni. Az újítás a felek olyan szerződése, amellyel a kötelmet megszüntetik, s ennek helyébe ugyanolyan szolgáltatásra irányuló, de más jogalapra támaszkodó új kötelmet hoznak létre. A folyószámla szerződésnél [Ptk. 532. § (2)] az egyenleg kifogás nélküli elismerése, illetve a kifogásolt tételekben való megegyezés a jogszabály által kifejezetten is elismert újítás, mert az elismeréssel vagy a megegyezéssel az egyes követelések megszűnnek és a régi kifogásokat a kötelezett már nem érvényesítheti. Ezek alapján nem tekinthető novationak a fennmaradó szerződés módosítása, az egyezség vagy a tartozás-elismerés, de a váltó, illetve csekk kiállítása sem, mert ezekben az esetekben a felek célja csupán az eredeti követelés megerősítése, nem pedig a kötelem megszüntetése.

2. Különleges elévülési idők

A külön jogszabályban megállapított eltérő elévülési idők általában rövidebbek az általános elévülési időnél, de vannak kivételek is.

- az esedékességtől számított 3 év alatt évül el a váltó elfogadójával szemben a váltóból eredő minden követelés. Az óvás keltétől (ennek elengedése esetén az esedékességtől) számított 1 év alatt évül el a váltóbirtokos követelése az átruházókkal és a kibocsátóval szemben. Az átruházónak a többi átruházóval és a kibocsátóval szembeni követelésének elévülési ideje - a váltó kifizetésétől, illetve az ellene beadott kereset kézbesítésétől számított - 6 hónap [a váltójogi szabályok kihirdetéséről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. §].

- a bemutatásra megszabott határidő lejártától számított hat hónap alatt évül el a csekk birtokosának a megtérítési igénye az átruházókkal, a kiállítóval és a többi kötelezettel szemben. A 6 hónapos elévüli idő kezdő időpontja a kifizetés napja vagy az ellene beadott kereset kézbesítésének napja akkor, ha a csekk fizetésére kötelezett a többi kötelezettel szemben érvényesít megtérítési igényt [a csekkjogi szabályok közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 52. §].

- 3 év alatt évül el a megállapító szervet megillető visszakövetelési igény, ha az munkanélküli ellátást érint (a foglalkoztatás elősegítő támogatás visszakövetelése viszont öt év alatt évül) feltéve, hogy azt nem bűncselekménnyel okozták (1991. évi IV. törvény 54/A. §).

- a hadköteles katona és a honvédség kártérítési felelősségére alapított igény - a bűncselekménnyel okozott kár kivételével - 3 év alatt évül el (1996. évi XLIV. törvény 129. §).

- az óvás napjától számított 1 év alatt évül el a közraktári zálogjegybirtokost a zálogjegy forgatóival szemben megillető visszkereseti jog. A forgatóknak a többi forgatóval és az első zálogjegyforgatóval szembeni visszkereseti jogának elévüli ideje 6 hónap, amit a zálogjegybirtokos igényének kielégítésétől kell számítani [a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 37. § (2)].

A szavatossági jogok érvényesítésének elévülési ideje is rövidebb az általános elévülési időnél. Ennek indoka az, hogy a szavatossági hiba bizonytalan helyzetet teremt, aminek a mielőbbi megszüntetésére a jogosultat hátrányok kilátásba helyezésével kell ösztönözni, miután az időmúlás bizonyítási nehézségeket eredményez, és kárnövelő jellegű. Ugyanakkor a jogosultnak időt kell hagyni arra is, hogy a szolgáltatott dolognak a törvényben, vagy szerződésben meghatározott tulajdonságainak a szolgáltatáskori fennállásáról meggyőződjön. A szavatossági jogok érvényesítésére a törvény a teljesítéstől számított 6 hónapos, elévülési jellegű határidőt szab [Ptk. 308. § (1)], egyes esetekben pedig ettől eltérően rendelkezik [így például ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági jog elévülési ideje hatvan nap, az igényérvényesítési idő pedig egy év Ptk. 308. § (1), Ptk. 311. § (2)].

A Ptk. 324. § (1) bekezdésének korábbi második mondatát - miszerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje - ha jogszabály kivételt nem tesz - egy év, kötbérkövetelés esetében hat hónap - 1993. november 1-jétől az 1993. évi XCII. törvény 40. § (4) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte azzal azonban, hogy az elévülési időt érintő rendelkezéseit azokra a követelésekre kell alkalmazni, amelyek a törvény hatálybalépésekor még nem évültek el. Ha az elévülés nyugvása 1993. november 1. előtt következett be, az akadály azonban 1993. november 1-jét követően szűnt meg, az elévülés idejére a módosított rendelkezések az irányadóak.

A Ptk. 349. § (2) bekezdésének azt a korábbi szabályát, mely szerint az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt évül el, az 53/1992. (X. 29.) AB határozat 1992. október 29. napjával megsemmisítette.

Külön rendelkezik a jogszabály az elévülés nyugvásáról például a váltón és a csekken alapuló követelések esetén [a csekkjogi szabályokról szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 52. § (3), a váltójogi szabályokról szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. § (4)] is.

Az elévülés nyugvásának szabályait rendeli alkalmazni a törvény a közvetői eljárás esetében is.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény értelmében a közvetítés olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja, hogy a vitában nem érintett harmadik személy, a közvetítő bevonása mellett a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás jöjjön létre. A törvény kimondja, hogy megszakítja az elévülést a közvetítői eljárás megindítása is. A közvetítői eljárás azzal tekinthető megindultnak, ha az első közvetítői megbeszélésen a felek változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását, és ezt a tényt - mindkét fél és a közvetítő aláírását tartalmazó - írásos nyilatkozatban rögzítik

Ha a közvetítői eljárás sikertelenül, tehát a felek megegyezése nélkül ért véget, az igényérvényesítésre a törvény értelmében a Ptk. 326. § (2) bekezdésének a rendelkezése az irányadó, azaz a törvény a közvetítői eljárást az igényérvényesítés menthető okaként ismeri el [2002. évi LV. törvény 31. § (2)].

Egyes esetekben a jogszabály eltérően rendelkezik az elévülés megszakadását eredményező okokról. Így például a váltón és a csekken alapuló követelések esetében kimondja, hogy az elévülést csak a bíróság előtti igényérvényesítés szakítja meg, s csak arra a kötelezettre hat ki, akivel szemben az elévülést megszakító cselekmény történt [a csekkjogi szabályokról szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 52. § (4), 53. §; a váltójogi szabályokról szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. § (5), 71. §].

XXVIII/A. fejezet

Az értékpapír

338/A. § (1) A pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának.

Magyarországon az értékpapírjognak hosszú ideig nem volt egységes jogi szabályozása. A korábbi joganyag közül megemlítendő a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. törvénycikk, amelynek 291-298. §-ai még ma is hatályosak), a váltótörvény (1876. évi XXVII. törvénycikk) és a csekktörvény (1908. évi LVIII. törvénycikk), amelyek 1965. január 26-ig voltak hatályban.

1997. január 1-jétől 2001. december 31-ig volt hatályban az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. CXI. évi törvény (a továbbiakban: Épt.), melynek 235. § (2) bekezdése az értékpapír fogalmát is döntően módosította. Kimondta, hogy értékpapír: a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz; és értékpapírnak minősítette az ún. dematerializált értékpapírt (az elektronikus úton rögzített és továbbított; értékpapír-számlán nyilvántartott; az értékpapír-jogszabályban meghatározott valamennyi tartalmi kellékét azonosítható módon tartalmazó adat és számítógépes jel, ha az képes igazolni a benne foglalt adatokat, illetőleg jogosultságot).

E korábbi jogszabályt váltotta fel 2002. január 1-jei hatállyal a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, amelynek fogalom-meghatározása szerint: értékpapír: a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő befektetési eszköz.

Nem terjed ki ugyanakkor ezen új törvény hatálya

- a szövetkezeti üzletrészre, a csekkre, a váltóra, a kárpótlási jegyre, a közraktárjegy forgalomba hozatalára, és az állampapír zártkörű forgalomba hozatalára

- és meghatározott feltételek mellett egyes befektetési szolgáltatási tevékenységekre, így

=a befektetési szolgáltatónak nem minősülő befektető által kizárólag saját számlára, a saját vagyon kockázatára folytatott befektetési tevékenységre;

= a kizárólag az anyavállalat és leányvállalat között, illetve az anyavállalat egyéb leányvállalatai javára folytatott befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységre, kivéve, ha azt befektetési szolgáltató végzi;

= a kibocsátó által befektetési szolgáltató igénybevétele nélkül saját számlára, a saját vagyon kockázatára saját kibocsátású értékpapírjára kötött - forgalomba hozatalnak nem minősülő - adásvételi szerződésre.

A Ptk. az értékpapírokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a törvény 1989. január 1-jétől hatályos módosítása óta önálló fejezetben rögzíti. A jogi szabályozás alapvető jellemzője, hogy általános jellegű, azaz a fejezet konkrét rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a külön jogszabály másként nem rendelkezik. Egyebekben a törvényi szabály utaló rendelkezéseket tartalmaz.

Közgazdasági értelemben az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat, számlán megjelenő összeg, vagy elektronikus jel.

A jogi megfogalmazás szerint:

- Az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet.

- Az értékpapír létezéséig érvényes a benne megtestesült követelés is, az adós csak az értékpapír ellenében köteles teljesíteni, illetőleg a jogosult csak ennek alapján jogosult a követelés érvényesítésére. A jogosult nem lehet más mint az értékpapír tulajdonosa, vagy az abban megjelölt személy. A követelés átruházása csak az értékpapír átruházásával lehetséges, az értékpapír átruházása pedig a követelés átruházását is jelenti. Ha az értékpapír megsemmisül, vagy elvész, akkor a követelés is megsemmisül, kivéve, ha közjegyzői határozat az értékpapír megsemmisülését megállapítja. Ebben az esetben a követelés az értékpapír nélkül is érvényesíthető.

- Az értékpapír és az alanyi jog egymáshoz való viszonya szerint az értékpapír mint okirat az alanyi jogot nemcsak bizonyítja (deklaratív okirat), nemcsak érvényességi feltétele az alanyi jog keletkezésének (érvényességi okirat), hanem az okirat az alanyi jogot mintegy megtestesíti úgy, hogy nélküle az alanyi jogot sem érvényesíteni, sem bizonyítani nem lehet.

- Az értékpapír fő funkciója az, hogy a jóhiszemű szerző bízhat abban, hogy vele szemben csak az értékpapír mint okirat tartalma alapján lehet fellépni, illetőleg vele szemben jogot gyakorolni, illetőleg ha az igényt ő érvényesíti, akkor az igényét, a jogosultságot és annak a tartalmát maga az okirat bizonyítja. Az átruházás megkönnyítését, az alanyi jog forgalomképességének fokozását azáltal éri el, hogy jogszabály az értékpapírba foglalt alanyi jog jóhiszemű megszerzőjével szemben az érvényesíthető kifogásokat meghatározza.

- Az értékpapír jóhiszemű szerzőjétől a jogszabály csak alaki legitimációt követel meg, anyagi legitimációt nem, ami azt jelenti, hogy az értékpapír jogosultja az a személy, aki a papír tartalma szerint jogosultnak minősül, vagy aki a papír birtokosa.

- Az alaki legitimáció, az értékpapírba foglalt alanyi jogot függetleníteni az alapjogviszonytól és így gyakorlatilag eltűnik az alapjogviszony, aminek a folytán az értékpapír kiállítására került sor. Az alanyi jog mögött ugyanis mindig van egy alapjogviszony, amit az értékpapírjog alapügyletnek nevez (így például váltó esetében az alapügylet általában a hitelügylet, részvény esetében pedig általában egy vállalkozásban kimutatható tulajdonosi jog, vagy résztulajdonjog stb.). Az értékpapír kibocsátásával az alapügylet új fejlődési szakaszba lép, az értékpapírba foglalt alanyi jog elválik az alapügyletnek nevezett alapjogviszonytól. Amikor a szétválás megtörténik, akkor előtérbe kerül maga az értékpapír, amely az anyagi jogot alaki formában legitimálja, és megjelenik az értékpapír egy újabb sajátossága az anonimitása: azaz, hogy az eredeti jogosult és kötelezett névtelenné válik. Az eredeti alapjogviszonyig visszamenően ezért sem lehet kifogási jogokat támasztani, a jogosultságot az értékpapír és az abban foglalt tartalom igazolja.

- Az értékpapírba foglalással maga az alapul szolgáló jogviszony és az abból eredő követelés nem szűnik meg, hanem átmenetileg csak értékpapír-kötelemként érvényesíthető. Ha az okirat elvész, vagy megsemmisül, ez nem jelenti azt, hogy az alapul szolgáló jogviszony alapján a jogosult a kötelezettel szembeni jogainak az érvényesítésétől örökre el lenne zárva. Ha ugyanis a közjegyző határozatban megállapítja az okirat megsemmisülésének a tényét, akkor a követelés érvényesítésére már nem az értékpapír alapján, hanem az alapügylet jogcíme alapján lesz mód. Amennyiben tehát a váltó egy hitelügylet mögöttes ügylete, és a váltóokirat elvész stb. akkor még mindig mód van arra, hogy a hitelező az adóssal szembeni követelését kölcsön jogcímén érvényesítse.

A törvény a pénzkövetelést megtestesítő értékpapírt minősíti az értékpapír alaptípusának, de a Ptk. 338/D. § szabályával a tulajdonjogról, más jogról, tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapírt is e fogalom körébe vonja.

A követelést megtestesítő értékpapírok jellemzője, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. Legismertebb fajtái: a váltó, a csekk, a kötvény, a letéti jegy.

A részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapírok azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztásra kerülő nyereség arányos részére, az osztalékra. Társtulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír, aminek fontos vonása az, hogy a tulajdonosuk nem vonhatja ki a vagyonát a vállalkozásból. (Más kérdés az, ha valaki a tulajdonjogát átruházza, mert ebben az esetben a vagyon a vállalkozásban marad.) Alaptípusa a részvény, de ide tartoznak a befektetési jegyek is.

Az áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak. Ide tartozik a közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel (de például a hajóraklevelek stb. is).

(2) Értékpapírnak csak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi.

4. A váltó

A váltó rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy később esedékes fizetés testesül meg: fizetési ígérvény, vagy fizetési felszólítás. Részletes szabályait az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet tartalmazza.

A váltó alapjogviszonya általában kölcsönviszony (az egyik fél hitelezi követelését a másiknak, e hitel kiegyenlítése a kötelezettségről kiállított váltó átadásával történik), de ettől a váltójogviszony formailag függetlenné válik, a váltót esedékességkor ki kell fizetni; az alapjogviszony pedig csak külön perben érvényesíthető.

A váltó névértéke lejáratkor esedékes. Birtokosa vagy ekkor juthat hozzá a követeléséhez, vagy esedékességkor leszámítoltatja a váltót a központi banknál (viszontleszámítolás), vagy azt fizetési eszközként használja fel (forgatja).

A fizetésre kötelezett szerint van idegen váltó és saját váltó.

A saját váltó kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt időpontban és helyen ki fogja fizetni (fizetési ígérvény).

Az idegen váltó kibocsátója egy másik természetes személyt vagy jogi személyt (címzett) szólít fel, hogy a váltóban megjelölt összeget a váltón megjelölt kedvezményezett részére fizesse ki.

A címzett attól válik kötelezetté, hogy a váltót elfogadja (váltóra vezetett feljegyzés vagy az előlapra vezetett névaláírás). Az elfogadástól kezdve a címzett elfogadóvá, azaz váltókötelezetté válik. Váltónyilatkozatot csak váltóképes személy tehet, ami gyakorlatilag egybeesik a polgári jogi cselekvőképességgel [Ptk. 19-21. §]. Váltókötelezettséget személyesen és meghatalmazott útján lehet vállalni, az utóbbi esetben az aláírás a képviseltet kötelezi. Az álképviselő (képviseleti jog nélkül vagy a jogkörét meghaladóan eljáró) megtéveszti a váltóhitelezőt, és így a váltó alapján maga válik kötelezetté [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 8. §].

Rendelvényes a váltó első jogosultja (első forgatója) akinek, vagy aki rendelkezésére kell a fizetést eszközölni. Saját rendeletre szóló idegen váltó esetében a kibocsátó és a rendelvényes azonos személy. A rendelvényes esetleges jogutódai - a rendelvényessel együtt - a váltóbirtokosok.

A váltónak olyan szereplői is vannak, akik a váltókötelezett érdekében vállalnak kötelezettséget. Ezek a kezesek, akik a váltóra, vagy annak toldatára írt nyilatkozattal valamelyik váltókötelezett érdekében fizetést vállalnak. Ez minden esetben készfizető kezesség. A váltókezességi nyilatkozatnak tartalmaznia kell a felelősségvállalási szándékot, amely nem csak a kifejezett kezesség szóhasználat mellett, de minden hasonló tartalmú szóhasználattal is kifejezésre juttatható (például: szavatolok, jótállok, garantálom stb.) (BH1995. 117.). A tett nyilatkozatból azonban annak is ki kell tűnnie, hogy a kötelezettségvállalás kinek az érdekében történik. Ennek az elmaradása a kezességvállalást nem teszi érvénytelenné, miután vélelem szól amellett, hogy a kezességvállalás idegen váltó esetében a kibocsátó, saját váltó esetében pedig a kiállító érdekében történt.

Közbenjáró az a személy, aki szükséghelyzetben (a címzett nem fogadja el a váltót, vagy elfogadta, de nem teljesít, illetve a váltó hozzá érkezésekor fizetésképtelenné vált) a váltót elfogadja és fizet.

Fő- (vagy egyenes) adósok: az idegen váltó elfogadója, a saját váltó kiállítója és ezek kezesei.

Megtérítési (visszkereseti adósok) az idegen váltó kibocsátója, a forgatók, ezek kezesei és a közbenjáró elfogadó. Ezek a személyek saját fizetést nem ígérnek, csak azt garantálják, hogy ha a főadós a váltót elfogadja, de nem fizet, helyette ők fognak fizetni. A főadósok elleni keresetet váltókeresetnek, a megtérítési adósok elleni keresetet visszkeresetnek nevezik.

A forgatás a váltó átruházása, az okiratra írásban rávezetett átruházó nyilatkozat pedig a forgatmány. A forgatmány a váltóból eredő valamennyi jog átruházását jelenti. Kitöltött forgatmányról akkor beszélünk, amikor az okiraton az átruházó a kedvezményezett (forgatmányos) személyét is megjelöli. A nyilatkozat a váltó bármely részén szerepelhet. Az üres forgatmány csak az átruházót (forgatót) tünteti fel (sokszor csak névaláírás formájában). Az átruházás csak akkor érvényes, ha a forgatás a váltó hátlapján, vagy a toldaton kerül feljegyzésre.

Forgatmányos az a személy, aki a váltót megszerzi.

Telepített váltóról akkor beszélünk, amikor a teljesítés helye nem a címzett lakóhelye, hanem az a telep, hely, helység, amit a váltó feltüntet. Telepes az a személy, akinél személy szerint a váltót ki kell fizetni.

Rektaváltó: olyan váltó, amelynek átruházását az ún. rendeleti záradékban megtiltották. A nemleges rendelkezés alaki érvényességéhez az is szükséges, hogy kifejezetten kitűnjön magából az okiratból az is, hogy az átruházást a rendeleti záradékban kifejezetten megtiltották.

Óvás (óvatolás): a megtérítési igény érvényesíthetőségének az előfeltételeként (közjegyzői okiratban felvett) igazolás a megtérítési váltóadósok felé arról, hogy a váltóbirtokos eredménytelenül mutatta be a váltót az esedékességkor fizetés végett a váltóadósnál, illetve az idegen váltót elfogadás végett a címzettnél, vagy arról, hogy a címzett, illetve a váltófőadós ellen eredménytelenül végrehajtást kíséreltek meg, vagy ha a fizetést beszüntették.

Óvást helyettesítő nyilatkozat: a váltóra írt, keltezéssel ellátott és a címzett vagy a váltófőadós, illetve a fizetést teljesítő harmadik személy (telepes) által aláírt olyan nyilatkozat, amely az elfogadás, illetve a fizetés meg nem történtét igazolja. Belföldi váltóforgalomban félretehető az óvási nyilatkozat, kivéve, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást kíván tenni.

A váltó szigorú váltójogi szabályoknak megfelelő formában kiállított okirat. A formai és tartalmi előírásokat a váltókellékek tartalmazzák, amelyek közül bármelyik is hiányzik, a jogszabály az okiratot már nem tekinti váltónak. Ezeket a kellékeket idegen váltó esetében az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. §-ának 1-8. pontjában foglaltak tartalmazzák. Így:

- Csak az olyan okirat minősül váltónak, amely szövegében - a kiállítás nyelvén - saját magát váltónak nevezi. Azt azonban nem kell kifejezetten tartalmaznia, hogy idegen vagy saját váltóról van szó, miután a váltó tartalma e tekintetben egyértelmű.

- A feltétlen fizetési utasításnak meghatározott összegre kell szólnia, a pénznemet és mennyiséget kétséget kizáró módon kell tartalmaznia (BH1994. 384.). A váltó - a devizajogszabályok betartása mellett - idegen pénznemre is szólhat (BH1996. 486.). A meghatározottság követelményével ellentétes a részletfizetés.

- A fizetésre szóló meghagyás feltételt nem tartalmazhat, ha mégis van, úgy a váltó kellékhiányos és emiatt nem nevezhető váltónak.

- A váltójog nem engedi meg a határozott napon lejáró vagy a kelet után bizonyos időre esedékes váltóban a kamat kikötését. Ha a váltó látra, vagy lát után jár le, a váltó kamatkikötést is tartalmazhat, ebben az esetben a váltónak kétséget kizáró módon kell a kamatlábat feltüntetnie. A kikötött de nem egyértelmű kamat-meghatározást nem írottnak kell tekinteni.

- Ha a fizetendő összeg számmal és betűvel is fel van tüntetve, a betűvel kiírt összeg az irányadó. Ha a váltóban több összeg szerepel és azok eltérnek egymástól, a legkisebb összeg az irányadó.

- A fizetésre kötelezett (címzett) nevének megjelölése elengedhetetlen kellék. A címzett azonosításra alkalmas adatait úgy kell az okiratnak tartalmaznia, hogy a címzett személye külön tudakozódvány nélkül magából az okiratból kitűnjön. A váltó jellegzetességéből következik, hogy az akkor is érvényes, ha a címzett fiktív, nem létező személy. Ebben az esetben ugyanis a kibocsátó és a forgatók felelősségre vonására kerülhet sor.

- Ha a határozott napra szóló váltó a lejárati időt nem egyértelműen tartalmazza, vagy több esedékességi időpontra szól, a váltó semmis.

- A váltó legfontosabb alaki kelléke a kibocsátó aláírása. Ez törvényi minimum, az okiratot a kibocsátó aláírása emeli okirati, illetőleg más kellékek megléte esetén a váltóokirat rangjára. Ha például a váltón csak a kibocsátó aláírása szerepel, utóbb a váltó más hiányát a kibocsátót követő bármelyik váltóbirtokos pótolhatja.

- A váltónak tartalmaznia kell a kiállítás helyét és napját is.

Ha a váltóból bizonyos kellék hiányzik, akkor az utalványnak minősülhet. Az olyan váltó, amelyen az esedékesség nincs megjelölve megtekintésre szóló váltóként elfogadható.

- A váltón egyéb nyilatkozatok is szerepelhetnek (így értékzáradék, avizó-záradék). A záradék a váltó érvényességét nem érinti, kivéve, ha a rendelkezés kötelező kellékkel ellentétes, azt kizárja, korlátozza vagy semlegesíti, mert ebben az esetben a váltó semmis.

A saját váltó a váltó alakszerűségeit tartalmazó írásbeli kötelezvény, mellyel a saját váltó kibocsátója arra kötelezi magát, hogy az esedékesség időpontjában egy meghatározott pénzösszeget fog fizetni a rendelvényesnek, vagy annak, aki a váltón lévő, és abból kitűnő átruházó nyilatkozatok láncolata alapján utolsó váltóbirtokosnak minősül (BH1995. 536.).

A saját és az idegen váltó alaki kellékei csaknem azonosak. Annyiban különböznek egymástól, hogy a saját váltó nem fizetésre szóló határozott meghagyást tartalmaz mint az idegen váltó, hanem egy meghatározott pénzösszeg megfizetésére szóló kötelezettségvállalást, aminek a teljesítését személyében a váltó kiállítója vállalja (nincs címzett).

Az olyan saját váltó, amely az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 75. §-ában írt hét alaki kellék bármelyikét nem tartalmazza, kellékhiányos és nem minősül saját váltónak (BH1995. 537.). Kivétel ez alól az olyan saját váltó, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, mert az ilyen saját váltót megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 76. § a)]. Ha pedig a saját váltón a kiállítás helye nincs megjelölve, azt úgy kell tekinteni, mintha a kiállító neve mellett megjelölt helyen állították volna ki [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 76. § c)].

Az idegen váltóra vonatkozó szabályok a saját váltóra is megfelelően irányadóak. A saját váltó azonban rendeletre nem szólhat, és címzettet sem tartalmazhat. Ha pedig a váltó címzettet sem tartalmaz, úgy az elfogadásra vonatkozó szabályok sem alkalmazhatóak. A saját váltó több eredeti példányban nem állítható ki.

5. A csekk

A csekkjogi szabályokat a Genfben, 1931. március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények kihirdetéséről szóló 1965. évi 2. törvényerejű rendelet, illetve a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet tartalmazza.

A csekk pénz fizetésére szóló értékpapír, amelyben a kibocsátó arra utasít valamely bankot, amelynél követelése van, hogy a csekk alapján meghatározott pénzösszeget fizessen meg a csekkbirtokosnak. A csekk tehát írásbeli, fizetésre történő felszólítás, melynek szövegében a "csekk" megnevezésének azon a nyelven kell szerepelnie, amely nyelven a csekket kiállították.

A csekk kiállításának és alakjának szabályait a 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. §-a nevesíti. Ha azok bármelyike hiányzik, az okirat nem minősíthető csekknek, csak utalványnak.

A csekk jogi minősítését az adja meg, hogy előzőleg a számlatulajdonos és a számlavezető bank között létrejött a csekkszerződés, aminek alapján a bank a vele szerződő félnek csekkfüzetet bocsát a rendelkezésére. A csekkfüzet lapjai - a csekkszelvények - értékpapírként csak akkortól funkcionálnak, amikor a csekktömb tulajdonosa azt kitöltötte.

A csekkjogviszony szerződéssel jön létre. Alapja a kibocsátónak a banknál fennálló követelése. Szereplői a kibocsátó (kötelezett), a címzett (bank) és a kedvezményezett, forgatható csekk esetén a rendelvényes. A fizetésért mindig a kibocsátó (kötelezett) felel.

A csekk is lehet bemutatóra, vagy névre szóló. A csekk akkor tekinthető bemutatóra szólónak, ha azon bemutatási záradék van, vagy azon nincs kedvezményezett megjelölve. Névre szóló a csekk, ha negatív záradékot tartalmaz.

6. A befektetési jegy

Részletes szabályait 2001. december 31. napjáig a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény, 2002. január 1. napjától kezdődő hatállyal pedig a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény nevesíti.

A befektetési jegy: a befektetési alap (fogalmára lásd: 2001. évi CXX. törvény 5. § (1) 7.) nevében (javára és terhére) - meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.

A befektetési jegy - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként. Sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kibocsátani. Egy befektetési alap nevében kizárólag azonos névértékű és azonos jogokat megtestesítő befektetési jegyek bocsáthatók ki.

A befektetőt a tulajdonában lévő befektetési jegy mennyisége után a felosztott hozam olyan arányban illeti meg, ahogy befektetési jegyei összesített névértéke a hozam felosztásakor forgalomban lévő befektetési jegyek összesített névértékéhez viszonyul.

A 2002. január 1. napját megelőzően hatályos Ptk. 338/B. § (2) bekezdés rendelkezése az átruházás körében kettős utaló szabályt tartalmazott, amikor kimondta, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az átruházásra a váltó szabályait kell alkalmazni. Lényegében a hatályos jogi szabályozás sem tér el ettől, mert a Ptk. 338/B. § (4)-(6) bekezdésekben foglaltak a váltójogban [lásd: 1/1965. (I. 24.) IM rendelet] irányadó fő szabályokkal azonosak, az eltérésre vonatkozó jogszabályi felhatalmazást pedig a (9) bekezdés nevesíti.

A teljes és üres forgatmány alapvető szabályait tartalmazó törvényi rendelkezések egyértelműek, ezért azok külön magyarázatától eltekintünk.

A következőkben egyes fontosabb értékpapír-fajták szerint ismertetjük az átruházás szabályait.

1. A váltó

Mivel a váltó rendeletre szóló értékpapír, ezért a váltóátruházás, a forgatás a váltó lényeges tulajdonsága. Minden váltó átruházható. A váltó átruházója - ellenkező kikötés hiányában - felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért.

A váltó a törvénynél fogva, ipso iure forgatható értékpapír, ezért pozitív rendeleti záradékot nem kell tartalmaznia [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (1)]. Ha a kibocsátó a váltó szövegébe negatív rendeleti záradékot vett fel, az megfosztja a váltót a váltói minőségétől (lefokozza rektapapírrá), ami azt jelenti, hogy a továbbiakban az okirat nem váltóként funkcionál, hanem papírként engedmény hatályával és alakjával ruházható át.

Ha az első birtokos (rendelvényes) a váltót forgatmány útján átruházza, akkor a forgatmányos lép az előző váltóbirtokos jogaiba, miután a váltóátruházás csak teljes és feltétlen lehet, a részleges átruházás pedig semmis.

A forgatmányt a váltóra, vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) kell rávezetni. A nyilatkozatot az előoldalra is lehet írni, de a hátoldalra is megengedett, ez a "hátirati" rendelkezés. Ez utóbbi esetben elegendő az átruházó puszta aláírása, mert ez már önmagában forgatmányozási akarat-kifejezésnek minősül. Ha cég a forgatmányozó, akkor a cégszerű aláírás jelentheti a váltóátruházást. Ez az üres váltóátruházás (BH1993. 569.).

Üres váltóátruházás esetén a váltóbirtokos: az üres váltóátruházást kitöltheti a saját nevére, más személy nevére, átruházhatja újabb üres váltóátruházással, de névre szólóan is, a váltót harmadik személynek továbbíthatja anélkül, hogy az üres váltóátruházást kitöltené és a váltót váltó-átruházási nyilatkozattal látná el.

A váltó birtokosát jogos váltóbirtokosnak kell tekinteni, ha a jogát az átruházások meg nem szakított láncolatával igazolja, még akkor is, ha az utolsó átruházás üres.

Üres váltóátruházás esetén a váltó alapján az jogosult igényt érvényesíteni, aki a váltó birtokában van.

A tulajdoni forgatmány a váltóból eredő valamennyi jogot átruházza szemben a meghatalmazói, a zálog- és utóforgatmánnyal. A meghatalmazói (behajtói, beszedési) forgatmány a "behajtás" végett kitételt tartalmazza, és esetében a váltóbirtokos, a forgatmányos nem a saját nevében, hanem az előző birtokos, a forgató nevében jár el. Az utóforgatmány a fizetés hiánya miatti óvás felvétele utáni, vagy az ennek felvételére megszabott idő lejárta utáni váltóátruházás. A zálogforgatmány elzárja a váltóadóst az átruházóval szemben fennálló kifogásai érvényesítésétől (BH1994. 385; BH1994. 386; BH1994. 387.).

2. A részvény:

a) A bemutatóra szóló részvény a tulajdonos megjelölése nélkül, szabadon ruházható át. Az átruházás a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, és jogait csak akkor gyakorolhatja, ha az új részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték [Gt. 198. § (2)].

b) A névre szóló részvény a Gt. 180. § (3) bekezdése értelmében forgatással történő átruházás útján szabadon ruházható át. A Gt. 180. § (2) bekezdése értelmében azonban a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata a részvény átruházását korlátozhatja, illetve a részvénytársaság beleegyezéséhez kötheti.

Az átruházás (forgatmány) a névre szóló részvényre írt nyilatkozattal történik. Ez történhet a részvény első oldalán (előoldalán), vagy a részvény hátoldalán (hátirat). A névre szóló részvény átruházásakor az ún. igazoló hatás következményeként a névre szóló részvény új birtokosát a részvénytársaság tagjának kell tekinteni. A névre szóló részvény átruházást be kell vezetni az igazgatóság által vezetett részvénykönyvbe. A részvénytársaság részvényesként csak azt fogadja el, akit utolsóként részvényesként a részvénykönyv feltüntet.

3. A kötvény:

A kötvény szabadon átruházható értékpapír; az átruházással a kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra. A kötvény átruházását azonban törvény vagy kormányrendelet, illetve a kibocsátó korlátozhatja, vagy kizárhatja. A kötvénynek a korlátozásba ütköző átruházása semmis.

A kötvény részlegesen nem ruházható át, és a kötvényátruházáshoz semmilyen feltétel nem fűzhető. Ennek megszegése esetére a jogszabály a feltétel, illetőleg a részleges kötvényátruházás semmiségét mondja ki.

A kötvényen alapuló követelés a kibocsátóval szemben nem évül el [285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 4. §, 6. §)].

Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a kincstárjegyre is (286/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. §).

A kötvényre megelőzően a 2001. december 31. napjáig hatályban volt 1982. évi 28. törvényerejű rendelet vonatkozott.

4. A letéti jegy:

A letéti jegy átruházható értékpapír. Az átruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, illetőleg a részleges átruházást a jogszabály - hasonlóan a kötvényhez - semmissé nyilvánítja.

A letéti jegyen alapuló követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt évül el [287/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 3-4. §].

A letéti jegyre megelőzően a 2001. december 31. napjáig hatályban volt 1988. évi 18. törvényerejű rendelet vonatkozott.

5. A csekk:

A csekk is - csakúgy mint a váltó - ipso iure forgatható értékpapír. Forgatható, ha megnevezett személyre szól, akár tartalmaz rendeleti záradékot, akár nem. Forgatással nem ruházhatóak át azok a csekkek, amelyen a kedvezményezett személye úgy van megjelölve, hogy a csekken egyidejűleg szerepel a "nem rendeletre" kitétel. Az ilyen csekk átruházására csak a Ptk. 328-331. §-ai szerinti engedményezési szabályok alapján van mód.

Bemutatóra szóló csekk átruházása egyszerű átadással is megtörténhet, nevezett személy részére pedig üres, vagy kitöltött forgatmánnyal.

Az átruházási nyilatkozatot a csekkre, vagy annak toldatára kell feljegyezni, és azt az átruházónak alá kell írnia.

Ha az átruházásnál nem szerepel kedvezményezett megjelölése, akkor a forgatmányt maga az átruházói aláírás tanúsítja (üres forgatmány). Ez azonban csak akkor érvényes, ha a csekk hátlapján, vagy a toldaton szerepel. Az előlapra írt és nem a kibocsátótól származó átruházást nem lehet forgatmánynak minősíteni, hanem az aláírótól származó olyan kezességnek, amelyet a kibocsátóért vállaltak.

Üres átruházásnál a birtokos a csekket saját névre, más névre kitöltheti, de harmadik személynek úgy is átadhatja, hogy arra bármit ráírna: azaz az üres csekket üres csekként forgatmányozhatja. A csekkbirtokos elhatározásától függ, hogy milyen jogi státus fenntartásában érdekelt. Amíg azonban csekkbirtokosi pozícióban van, addig őt illeti meg a csekk által megtestesített követelés.

2000. évi C. törvény

a számvitelről

1. közvetített szolgáltatás: a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható;

2. alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül;

3. alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek;

4. kísérleti fejlesztés: olyan a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása;

5. hasznos élettartam: az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja;

a) hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás (műszakok száma, tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői), erkölcsi avulás (technológiai változások, termékek iránti kereslet), az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja, vagy

b) hasznos élettartam az a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával;

6. maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős;

1. igénybe vett szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen az utazásszervezés, a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a könyvviteli szolgáltatás;

24. § (1) Befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja.

(5) A kísérleti fejlesztés aktivált értékeként lehet kimutatni a megkezdett, de az üzleti év mérlegfordulónapjáig be nem fejezett kísérleti fejlesztés - a jövőben várhatóan megtérülő - közvetlen költségeit is. Ez esetben a kísérleti fejlesztés aktivált értéke nemcsak a kísérleti fejlesztés többletköltségeit foglalja magában, hanem azon termékek közvetlen költségeit is, amelyeket csak később, a kísérleti fejlesztés befejezésekor lehet a készletek, a tárgyi eszközök, a szellemi termékek között állományba venni a kísérleti fejlesztés aktivált értékének csökkentésével. Az alap- és alkalmazott kutatás költségei, valamint a kísérleti fejlesztés közvetett és általános költségei nem aktiválhatók.

2001/75. APEH iránymutatás kutatás közvetlen költségének érvényesítése az adóalapnál

(4) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi költségeit.

(2) Az üzleti jelentésben ki kell térni:

a) a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményekre, különösen jelentős folyamatokra;

b) a várható fejlődésre (a gazdasági környezet ismert és várható fejlődése, a belső döntések várható hatása függvényében);

c) a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokra;

d) a kutatás és a kísérleti fejlesztés területére;

e) a telephelyek bemutatására.

1996. évi LXXXI. törvény

a társasági adóról és az osztalékadóról

Fogalmak

4. § E törvény alkalmazásában

1.

1/a. adomány: a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat (a továbbiakban: közhasznú tevékenység) támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

t) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülése adóévében, vagy - az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi - az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, juttatás összegének, illetve - ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevételnek megfelelő résszel,

b) a környezetvédelmi beruházásra, az alapkutatás célját szolgáló eszközre, az alkalmazott kutatás célját szolgáló eszközre és a kísérleti fejlesztés célját szolgáló eszközre, valamint az alapkutatás költségére, az alkalmazott kutatás költségére, a kísérleti fejlesztés költségére, a munkavállalók általános képzésének költségére, a munkavállalók speciális képzésének költségére az 1997-2005. közötti időszakra megállapított értéknek és a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló kormányrendelet 2003. január 1-jén hatályos rendelkezései szerint meghatározott támogatási intenzitásnak a szorzata;

b) 4. §-a 1/a. pontjának felvezető rendelkezésében az "a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását is) céljára" szövegrész helyébe az "a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)" szövegrész,

g) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz esetében.

1995. évi CXVII. törvény

a személyi jövedelemadóról

66. Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.

67. Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.

68. Kísérleti fejlesztés: olyan kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.

Közcélú adományok kedvezménye

41. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti - a másolat megőrzése mellett kiadott igazolás alapján - a közcélú adomány kedvezménye.

c) a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) céljára

az adóévben befizetett (átadott) pénzösszeg a (3) bekezdésben említettek kivételével.

A vállalkozói személyi jövedelemadó

c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból - ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el - a kiadás alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt;

(4) Az Szja tv. 28. § (1) bekezdése kiegészül az "..., a hallgatói munkadíj." szövegrésszel, a 33/A. § felvezető szövege kiegészül a "az adóbevallásban, a munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolásban figyelembe vett jövedelemből" szövegrésszel, a 38. § b) pontja kiegészül a "..., kivéve, ha az áthidaló kölcsön" szövegrésszel, a 41. § (3) bekezdésének utolsó mondatában a "valótlan adat feltüntetésének" szövegrész helyébe "valótlan adatszolgáltatásnak" szövegrész lép, a 49/B. § (6) bekezdésének c) pontjában a "kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13)" szövegrész helyébe a "kutatás, fejlesztés (SZJ 73.10.1, 73.20.1)" szövegrész lép, az 57/A. § (1) bekezdésében a "fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250)" szövegrész helyébe a "fodrász (SZJ 93.02.2), a kozmetikus (SZJ 93.02.23.1), a személyszállító (SZJ 60.22.11)" szövegrész lép, az 58. § (7) bekezdésében "20 ezer" szövegrész helyébe a "40 ezer" szövegrész lép, a 70. § (8) bekezdésének b) pontjában a "postaszolgáltatás (SZJ 09511)" szövegrész helyébe a "postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1)" szövegrész lép, a 78. §-ában az "1998. június 30." szövegrész helyébe az "1999. július 1." szövegrész lép, valamint az 5. számú melléklet II/8. pontjában a "KSH besorolási számát" szövegrész helyébe a "vámtarifaszámát" szövegrész lép.

k) 41. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a "közérdekű kötelezettségvállalás" szövegrész helyébe a "közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)" szövegrész,

3.1. a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak, a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak;

4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;

4.7. a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatási miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás, valamint a külföldiek magyarországi, és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi felsőoktatási intézményben tanuló hallgató, külföldi hallgató, vagy külföldi oktató, kutató részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény.

f) A szellemi termék, a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz, továbbá a tenyészállat beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.