Álláspontom: Jogértelmezési szempontból

Csjt. 26. § (1) A házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább.

Ez jó magyarázat is lehetne, ha a

„1982. 17. tvr. 27/B § (4) A házassági névviselési forma - a házasság fennállása alatt, illetve annak megszűnése után - a Csjt. szabályainak megfelelően az érintett kérelmére módosítható. „ illetve

A Csjt. 26. § (3) bekezdése alapján a férje nevét viselő feleség - névviseléstől való

eltiltás hiányában - szabadon dönthet a névviselés tárgyában.

ha ez a jogszabály nem lenne.

Az én álláspontomnak nem mond ellent az a szakasz, hogy:

1982.17. tvr. 27/B § (6) A házastársa nevét viselő személy a házasságkötés folytán

szerzett nevet (a házastársa nevét) névváltoztatással nem változtathatja meg.

Ez egyszerűen a nevek célszerű nyilvántarthatóságát szolgálja; aki Fekete Péterné-ként vált el nem változtathatja – ebben a variációban – Fehér Péterné névre, ez érthető!

Akárhogy nézzük a 26.§ (1) csak arról rendelkezik, hogy -né toldattal nem viselheti a nő a nevét, ha házasság fennállása alatt nem úgy viselte. Ezt egyszerűen nem lehet kiterjeszteni a doktor-né toldatra.

Azon az úton sem jutunk messzebbre, ha azt mondjuk, hogy

Csjt. 20. § Bírósági felbontás esetében a házasság a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

A bontó ítélet jogerőre emelkedésének elsődleges jelentősége, hogy ezzel - megszűnvén a házasság - beállanak a házasság megszűnésének joghatásai. Ilyen joghatások például a házasságkötési képesség visszanyerése, a feleség névviselési jogának - bizonyos kivételektől eltekintő – fennmaradása…………………..

Vagyis a névviselési jog fennmarad, az egyszeri névváltoztatási jogot pedig a törvény biztosítja a volt feleségnek!

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy lehetett volna-e nej dr. XY-né a házasság fennállása alatt; lehetett volna. Megengedi-e a törvény, hogy a nő a házasság megszűnése után, egy alkalommal, válaszon azok közül a névvariációkból, amelyet a házasság fennállása alatt viselhetett volna? Megengedi! Akkor mi itt a probléma. A magam részéről alaptalannak tartom a hatóságok azon kifogását, hogy a tv. nem engedi meg kifejezetten az ilyen fajta névváltoztatást. Én 100 % -ig elegendőnek tartom, az ügy kedvező elbírálásához, ha kifejezetten nem tiltja meg; márpedig nem tiltja meg. .(A fentieken túl, még mindig nem vagyok biztos benne, hogy itt egyáltalán névváltoztatásról van szó, vagy csak egyszerű névmódosításról! Ezt már csak azért is alappal feltételezem, mert az én okmányaimnál sem névváltoztatási eljárást hajtottak végre a dr. cím bejegyzése alkalmával, csupán a diploma alapján átírták az okmányokat. A nagykérdés, hogy mi lenne az az okmány ami alapján a nejt is átírnák, gond nélkül?)

Én nem látok sem a Csjt.-ben , sem 1982. 17. tvr.-ben olyan rendelkezést, amely a nejnek a doktorné toldat bejegyzését kógensen megtiltaná. Ilyent az anyakönyvvezető sem lát, de akkor sem hajlandó eltérni az eddigi gyakorlattól. (Ezt szóban, szívélyesen és csak előzetes jelleggel beszéltük meg, a kérelmet nem nyújtottuk be.)

Álláspontom szerint ez a fajta gyakorlat több sebből vérzik!

1. Mindjárt elöljáróban a jogszabály-alárendeléssel is gond lehet. Ha megnézzük, hogy mit ír a MAGYAR NYELV ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRA a név-ről, azt látjuk, hogy ott

dr.-i címről, más efféléről, egy szó sem esik! Ebből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a dr.-i cím nem a névváltozás fogalomkörébe tartozó változás! Ha ezt a logikát követjük, akkor dr.-né toldat sem oda tartozik, következésképpen a Csjt. akkor sem tilthatná meg az ilyen toldat felvételét, ha amúgy tiltaná a névváltoztatást. Ez a törvény a névváltoztatást szabályozza, de generálisan nem tiltja! Névvariációkról beszél, azt szabályozza. Ha a dr.-né toldatot névvariációnak tekintjük, lehet mert a tv. nem tiltja.

.(Ezt az elvet – ti. amit a tv. nem tilt, azt szabad - Csjt. magyarázata, tankönyvek, számtalan helyen hangsúlyozzák.)

A MAGYAR NYELV ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRA értelmezését azért hangsúlyoztam, mert a Ptk. a név meghatározása során abból indul ki! Mondhatni szó szerint követi annak fogalom meghatározását. Maga Ptk. is rögzíti a névhez való jogot és szankcionálja, ha név másnak hátrányt okoz. Ebből adódik, hogy mindenkinek joga van a számára elérhető leg előnyösebb névhez.

Ha visszatérünk még a szubszumpcióhoz egy gondolat erejéig, lehet, hogy nem rendelhető minden további nélkül az ilyen fajta „névváltoztatás „ a Csjt. hatálya alá, de más jogszabályt meg nem látok az egész joganyagban ami a feleség ilyen fajta névviselését szabályozná, ezért úgy tűnik, jobb megoldás hiányában, még is csak a Csjt. hatálya alá kell rendelnünk.

Természetesen - a magam részéről – hallani sem akarok arról, hogy: a Csjt.-ből bárki olyan következtetést vonjon le – érvényesítse is – amit az amúgy nem is tartalmaz.

Ismert elv, hogy azokat a törvényeket amelyek emberi jogot korlátoznak – vagy arra vezetnének – nem lehet kiterjesztően értelmezni, analógiát alkalmazni vagy a „törvényalkotó eredeti akaratára „ hivatkozással értelmezni. .(Bízzunk benne , hogy a tv. alkotója azt írta le amit le akart írni, kellőképpen ki is fejezte amit ki akart fejezni; nem szükséges a törvényt „ tovább kodifikálni „!) Ez egyszerűen beleütközne a hatalmi ágak szétválasztásának elvébe, valamint állam joghoz-kötöttségének elvébe továbbá abba az elvbe, hogy az állampolgárnak mindazt szabad amit a törvény nem tilt!

Amint az jól látható a Ptk. és a Csjt. bőségesen beszámol a névviseléstől való eltiltás eseteiről, házasság okán és házasságtól függetlenül; amikor egy név viselése valakinek hátrányt okoz. Nem nagyon esik viszont szó ilyesmiről, mikor egy névtoldat viselésének engedélyezésével valakinek jogos előnyt szeretnénk biztosítani, aki arra amúgy rá is szolgált! Ha ilyesmi nincs teljes körűen szabályozva miért fogadnánk el az állampolgárokra hátrányos értelmezést, semmi nem indokolja. A Ptk. arról ír, hogy a névviseléshez a személyeknek joga van, ebben körben is védi őket a törvény a jogtalan hátránytól, akontrárió; adódik a következtetés, hogy a törvény a személyeknek biztosítja a lehetséges legelőnyösebb név viselését. Ez eddig is így volt a házasságban. Én csupán annyiban szeretném tovább fejleszteni az eddigi gyakorlatot, hogy nüansznyi előnyt adjunk már az élettársaknak is!

Általában is tiltakozom a törvények életszerűtlen értelmezése ellen! Volt már világméretű kisérlet arra, hogy törvényekkel szabják meg a társadalom működését pl. szocializmus, prohibíció stb; egyik sem vezetett sikerre! Álláspontom szerint, nyugodjunk bele, hogy a társadalom olyan, amilyen és reális keretek között szabályozzuk a társadalom működését, szigorúan csak a feltétlenül szükséges beavatkozás mértékéig!

Álláspontom: A személyiségi jogok szempontjából

Közismert, hogy a válások száma igen elharapózott. Időnként maga az állam is gerjeszti ezt a tendenciát, meggondolatlan jogalkotással, amint ezt a mi esetünkben is látható.

Arról lehet vitatkozni, hogy a válás ma szégyen-e vagy sem ………. A gyerekeknek – ritka kivételtől eltekintve – hátrányos és stigama! Erről vitázni is fölösleges! Akár hogy nézzük, a szülők elváltságának ténye: egy szenzitív adat. Amúgy nem csak a gyerekek szempontjából kényes adat ez, hanem a szülők szempontjából is az! Bizonyosan van olyan hely, ahol kertelés nélkül meg kell vallani a szülők elvált státuszát, de az még biztosabb, hogy nem mindenütt kell, és nem mindenütt célszerű ezt hangsúlyozni!

Ezek után már csak az kérdés: Miért értelmezünk és alkalmazunk úgy egy törvényt, hogy az indokolatlan érdeksérelemre vezessen?

Természetesen arra gondolok, hogy az iskolában látják, hogy a gyerekek apja dr. az anyja meg nem doktorné, persze, hogy megkérdezik: miért nem! Lehetne éppen hazudni valamit… de szerintem inkább a törvényt kellene a polgárok jogainak és érdekeinek megfelelően alkalmazni! Miután a szóban forgó esetben a feleség köztisztviselő, Neki is valami kellemetlenségben volt része a néveltérés miatt. Szerintem fölöslegesen! A fentiek okán számolatlanul kapom a kritikát, mind a gyerekeimtől, mind pedig a nejtől!

Álláspontom: A közigazgatási névnyilvántartás szempontjából

Az természetes, hogy neveknek jelentősége van az állam és a közigazgatás szempontjából. Természetes, hogy nem lehet szabadon és minden korlátozás nélkül változtatni a nevünket. Ennek nyilvánvaló oka a nevek és személyek egyértelmű és gazdaságos nyilvántarthatósága. Ami korlátozás van a törvényekben – e vonatkozásban –

szerintem ezt az érthető célt szolgálja. Ezzel az elvvel mi nem kerülnénk szembe, hiszen a feleségem eddig is Tóth Ferencné volt. Beleférünk az egyszeri névváltoztatásba is; már ha ez egyáltalán névváltoztatás!? Ami a név egyediségét, egy konkrét személyre utalását, másoktól való megkülönböztethetőséget illeti, az általunk óhajtott névtoldás csak javítja ezeket a paramétereket. Ezt talán bizonygatni sem kell! Nyilvánvaló, hogy dr. Tóth Ferencné; dr. Tóth Ferencnek a felesége vagy volt felesége! Ez így is van! Kinek a milyen érdeke sérülne ezzel? Az „új „ név jobban utalna a valós helyzetre, mint a mostani. Nem is beszélve a fentebb említett egyéb érdekeltek komfortérzetéről!

Gyakran esik szó manapság az EU-ról. (Mi van ott, meg mi lesz!) Közismert, hogy a Francia hagyományok szerint, mindenkit – az életében elért – legmagasabb címen szólítanak a továbbiakban. Ez már nálunk is tapasztalható, gondolom később még általánosabb lesz. Nyilván ez a gyakorlat is az előnyösebb név használatából indul ki. Ez is csak azt támasztja alá, hogy nem kellene ilyen merev akadályokat támasztani az elé, hogy az élettárs nej doktorné legyen!